Az elmúlt hatvan év írásai mind azt sugallták, hogy a kalocsai népművészetet csak a gazdagon hímzett ruhadarabok képviselik. A téves megítélést valószínűleg az okozta, hogy az eddigi kutatók az egyes ruhadarabokat vizsgálták, s e metodikából adódóan óhatatlanul a hímzett ruhaféleségek kerültek előtérbe. Az egyes korosztályok, korcsoportok, társadalmi rétegek egész öltözeteit vizsgálva — különböző hétköznapi és […]
A XIX. század közepén kizárólag fehér pamukkal lyukmintát varrtak (hímeztek), amelyet singlölésnek neveztek. A motívumok eleinte teljesen megegyeztek Szeidler Ferenc előnyondájának ütőfáival. Az indiai és a görög palmetta, majd a barokk naturalisztikus növénykultusza, a szőlő és borostyán, valamint a rózsa fedezhetők fel a kalocsai motívumokban. A kalocsaiak színesen gazdag képzeletvilága nevezte el az indiai palmettát […]
A pingálást (falfestés) először Simonyi Jenő írta le 1882-ben: „A szoba oldalai mindig hófehérek, a mestergerenda és a padlás sárgára vagy világos vörösre vagy kékre van festve. […] A szoba falain fölül egy tarkára festett szalag fut körül. E tarka szalag mindig többszínű csíkokkal van szegélyezve. Legáltalánosabb, hogy a széles szalag alapszíne kék, az alatta […]
A komáromi asztalosok festett ládái nem voltak ismeretlenek a kalocsaiak előtt, az asztalosok előállította bútorok mégiscsak a XIX. század elejétől kezdtek rohamosan terjedni. A kalocsai asztalos céh alapszabályát 1819-ben hagyta jóvá I. Ferenc császár. A komáromi gyökerekből kifejlődött kalocsai bútorfestő központ első datált darabja 1840-ből ismeretes. A sötétkék alapra duflapiros (cinóbervörös), sárga, fehér, zöld virágokat, […]
Nagyon régi múltra tekinthet vissza a fafaragás, mely a XX. század elejére elveszítette jelentőségét. A XVIII. századi, keményfából faragott szekrényeket (láda) kizárólag geometrikus motívumokkal díszítették. A XIX. század közepéről ismeretesek az első faragott növényi ornamentikák, főleg gazdasági és háztartási eszközökről: szőlőprés, kapufélfa, útszéli kereszt, járom, ostor, hombár, borotvatartó, mángorló, mosófa, kendertörő, tiloló, motolla. A fafaragás archaikusan […]
A legrégibb kalocsai népművészeti ág a fazekasság, melynek bizonyítottan kora-középkori gyökerei vannak. Az újkori kalocsai fazekastermékek típikus edényei a mázatlan, vörös korsók és kanták, valamint a fehér mázas aratótálak. A korsósok a mázatlan vörös edényeiket paksi földdel díszítették. Jellegzetes motívumaik a karmolásos, hullámcifrás, rácsos, nyomkodós és a karcos. A tálasok sötétzöld, zöld, fehér és sárga […]
A 6742 darabos néprajzi gyűjtemény igen változatos anyag, benne textíliák, bútorok, cserépedények, archív fotók, fa-, gyékény-, vas-, üveg-, stb. használati eszközök, s minden más, ami a népi kultúrában használatos és fellelhető volt. A legértékesebb és legérdekesebb része a textilgyűjtemény, mely megőrizte számunkra a kalocsai népművészet és népviselet különböző korszakainak emlékeit, a 19. század közepétől napjainkig. […]